Napjainkban egyre általánosabbá válik a fine art kifejezés. De mi is az?
Piktorializmus
A festmény hatású fotók egyáltalán nem újkeletűek. Valamikor a 19. században a fénykép hivatalos megjelenésével olyan lehetőség tárult az emberek elé, ami lehetővé tette a kevésbé tehetős emberek számára is, hogy szeretteik portréit az otthonukban kifüggeszthessék - még ha nem is festőt fogadtak. Így aztán fokozatosan kialakult az úgynevezett piktorializmus. Igaz, akkor még nem Photoshop segítségével történt a retusálás. Nagyon komoly szakértelmet igényelt a képek jó értelemben vett manipulációja. Ami persze ma sincs másként a digitális világban - csupán annyi a különbség, hogy kellő tudás és alázat nélkül is beszerezhető, használható maga az eszköz, hiszen nem kényes vegyszerekről van szó... (A végeredmény már más kérdés.)
Fine art portrék ma
Meglehetősen szubjektív, mit is értünk a kifejezés alatt. A portrék esetében leginkább azt, hogy
festményszerű
a mozdulatok lehetnek kissé színpadiasak
a klasszikus szépséget veszi alapul
idealizált
kiegészítői időtlenek vagy épp archaikusak
lágy fények
Fine art számomra
A fentieket figyelembe véve talán egyszerűbb megfogalmazni, hogy mi NEM fine art. Számomra nem lesz pusztán attól festmény hatású a kép, hogy cifra, fodros ruhába bújtattuk a modellt és sok régi holmit tettünk mellé. Arról nem is beszélve, hogy sokan irreálisan elmossák a bőrt a retusálás során. Tény, hogy az utóbbi folyamat sok tanulást, gyakorlást igényel, mire megtaláljuk az egyensúlyt.
Azt szeretem, ha olyan képek születnek, amelyek örök értékűek lehetnek és büszkén örökölhetik generációról generációra a családtagok. Szívesen alkalmazom a finom földszíneket, ami persze feldobható akár tiszta színekkel is - de mindig szem előtt tartva a színharmóniát.